a szentkuti búcsú

Őszinteség az, amikor beismerem
nem tudom mikor lép mögém
a zsúfolt buszon, mozgólépcsőn, vagy más tömegben
drágakő fogakkal, hurokkal kezében.

Tegnap láttam egy villamosvezetőt,
váltóvas volt a kezében, sokat sejtetően lóbálta a méternyi
acélrudat. Akad még, aki ártatlannak vallja magát,
a tömegben mindenki, az is aki szemtől szembe nyöszörögne
a bűntudat súlya alatt.

Visszaválthatók vagyunk - nyöszörgik a pillepalackok.
Szelektíven szemeteljen, ügyeljen a tisztaságra.
Szelektív hallás a gondolataink tisztasága végett.
Hiúk, kapzsik, koravének állnak sorba,
ez a hosszúkás forma csak látszólag rendezett tömeg.

Be kell állnom a sorba és nem nézhetek mindig hátra,
hurok a kezemben, fogaim ragyogó kövek. A testvérem vagy
és előttem állsz. Felismerlek. Növessz szárnyakat, hogy
gyorsabban haladj. Sorra kerülünk, egyikünk a másik után
és könyörtelenül kiosztják ránk az adagokat.

Testvérem, úgy kebledre borulnék, de nem merek,
le vagy köpve, hátra fele nézel a sorban, miért nem nézel előre, miért nem nézed meg magad.
Haladunk, túlságosan is gyorsan. Csak egy mentő ötlet jut
eszembe, le kell feküdni a hóba, és ha mindenki megfagyott, csak mi ketten kelünk fel, hogy újrakezdjük a világot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.