vidám temetés volt

vidám temetés volt,
mit sem sejtett a gyásznép,
talpig pletykában, szomorúságban,
tele vigasztalásban - ami a jövőt illeti,
mert ha már ott van, ahova nem szívesen,
szívtelen mégse mehet, ha már ott van;
leltározzák az ez-meg-az-ki-voltat,
történeteket merevítenek
a múltnak vásznára -
ahelyett, hogy megfigyelnék, mint gyerek,
gyereke az elhunytnak, a pajkos grimaszt,
a bizonyságot, amit a rosszul visszaillesztett,
s koponyán elcsúszott homlokbőr tett talán,
ahogy apám kacsintott: barmok, nincs halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.