Szobromat vittem (Nemes Nagy Ágnesre emlékezve)


Régi hajómon vittem a szobrot
névtelen arca felém nevetett      
itt legyen  őre  évezredeknek
őrzi-e  szélben a kis szigetet                  

Süllyed a kőfej süllyedek én is
sziklakemény szeme habra figyel                                                
cseppje a víznek  arcra lehull is                              
készül a harcra de nem merül el

Készitek ágyat a parti fövenybe
rejtse a szobrom  rejtsetek el
hűs olajat kenek orra  szemére
senki se látja hogy  égi a jel                                






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.