Jenõke fél (2)
(Úgy szeretlek, majd megeszlek.
Nem kell szembenézzek véled,
Hogyha magamévá teszlek.)
Jenőke fél, hogy a Mumus
Eljön éjjel és bekúszik
Az ágyába, hideg kézzel
Benyúl a pizsamájába.
Jenő jeges verejtékben
Úszott, míg a Mumus kúszott.
Jenőke fél, hogy a Mumus
Minden éjjel eljő. Merő
Iszonyattá vált a nappal,
kísértetté aszott Jenő.
De egy végső lendülettel
A Mumust felnyársalja. – Hamm!
Bekapta. Csak attól fél, hogy
Mumust nehéz emészteni,
Beleáll a pocakjába.
Csikar, feszít, fáj majd neki,
Meg kell szabadulni tőle –
Jaj, tán ott marad örökre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
