az elsõ hó

befedi a hó a sírokat,
most temetik nagyanyámat.
- na most végre
csendben marad az öreglány! -,
ezt mondják.

ezeknek semmi fogalmuk
a csendről.
a nagyi még most is
morog rájuk, és a halotti tor
elcseszett fogásairól
beszél magában, vég nélkül
folyik benne a lárma, amit
itt hagyott.

kislánykorában talán érezte a csendet,
mondjuk, amikor először játszott
a hóval önfeledten.
akkor elhalkult minden lárma és talán
tényleg közel volt az istenhez is;
de azután csak a templomba
járás kötelessége,
az üres szólamok... és most látod nagyi?
ez lett a vége, most is
telimormolják
füled holmi rossz papok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.