Amivel annyit
hétágra süt a nap
és te jutsz eszembe
aki most benne vagy ebben a kötetben
és úgy próbálom olvasni verseid
mintha még nem olvastam volna százszor
helyetted is újra és újra átpörgetem
te ebből talán ott
az örökkévalóságban szemezgethetsz
és csak remélem hogy kedvedre van a tördelés
kritikai érzéked úgy vágott mindig
mint a túl szorosra gombolt ingnyak
de ezen a szép délelőttön
kiülhetsz a mennyország szélére
lengetheted lábad a sírkő magasán
mint a pufók angyalok
és ujjaddal követve a sorokat
megnyugodhatsz hogy az árnyék
(amivel annyit küzdöttél)
most nem takarja el az olvashatóságot
látod legszívesebben meglesnélek
melléd ülnék
kicsit viccelődnél az ábrázatomon
(ahogy régen)
és közösen várnánk meg
amíg a decemberi felhők
lassan felénk kúsznak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
