Egyre ritkábban...
már egyre ritkábban jutsz eszembe...
ma is csak a konyhában állt meg bennem a mozdulat.
láttam ahogyan a kenyeret szeled - pedig ott sem voltál -
mint kanálból a cukor, kiborult belőlem az indulat.
nem, már tényleg egyre kevesebbszer tör rám
fároszként kék szemed - insomnia gyötör - és
tudatom sötét óceánja fölött
egyforma fekete ég lebeg.
nem a te hibád. penge sem fájna jobban, ha belém döfnéd.
nem látom többé arcodat.
csipet só vagy csak. azt hittem.
de heroin. és én túladagoltalak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
