Csalá/s/d
A legboldogabb napom volt az
az úttörőavatás!
Elképzelem a tízéves fiút,
borzongó bőrrel a Himnusz crescendójától,
olyan vigyázzban,
hogy még a gárdisták is megirigyelnék,
nyakában a hősök vérétől vörös kendő,
akikhez, lám, immár
halálig tartó szövetség köti
majd.
Este, a mólón, még mindig úttörőingben,
egyik kezemmel anya kezét fogtam,
a másikkal
apuét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
