Medvebánat (Pessoa után)
Szegény szívem, bolond tengeri medve
ki csak álmában merül a habokba
egy pofa sörre bámul estelente
míg visszaréved régmúlt tegnapokra.
Föl-alá cammog szűkös barlangjában,
nyűtt kanapéjának koszlott szőnyegén,
kiálló rugókon, szakadt kabátban
gubbasztva pipázik dívány-szigetén.
zsebében gin helyett szilvapálinkát
hord - fűtésnek sok, felejtésnek kevés -
tengernek meg ott a kopott fürdőkád …
Távolban az eget kémleli, vajon
látszik már a part - van még a már után?
De nem látni át a piszkos ablakon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
