Hallgat az éjjel
Hallgat az éjjel, hallgat a reggel. Csendes a vágyam
szívem alatt. Csúf karmok az órák, szétszedik árván
földre lehulló álmaimat. Mondd, érted-e, kedves,
érzed-e, kedves, mint fut a sorsunk - völgyön a hólé -
nagy rögön átért, s lett közelebb, ám gyenge mederben
térül el éppen, s angyalok arcán folynak a könnyek.
Nézd, kiürült már mennyei ládám, nélküled elvész
mind, ami jó, nincs szép mosoly és nincs tarka varázslat.
Nélküled, édes, meghal a szó.
2009. február 23.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
