Álomfelejtés

Kerülgetem a tócsákat,
bőrig ázom és közben izzadok.
Októberi vágta, bele a vakvilágba,
csak otthonról el.
Hazatalál agyam alatt a ló.
Mióta külön alszunk,
most álmodsz először velem.
Rosszat, valami üldözést.
Mennyire részletesen kell valóra válnia,
hogy elfogadd csodának?
Hányadik csoda lesz,
amelyikkel már számolsz?
És megadatik neked a te tempód szerint.
Alig kapok levegőt -
hogy ott legyek mindenütt,
a véletlen találkozás esélye hajt.
Benézek a járművek ablakán.
Hiába, most épp otthon alszol.
Kínzatásomra megtörnek a fények,
átrajzolja a víz az arcokat,
fázom, vizes pulóver melegít.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szép versek 2000 (Budapest, 2000)
Kiadó: Magvetõ