Termése súlyától meghajol

"Viták helyett sárral vertem nyugodalmam,
így értem el, hogy most élve jól meghaltam."
                  (Tandori Dezső: Komikulum vité)

Fekete bárány gyapjújából
fejeden mesebeli sapka,
éber sólymaid fent köröznek:
figyelnek távolba, magasba.

Azt akarom, hogy te is lássad
életfámat hajnali fényben;
kihajtott egy tavaszi napon,
fenséges hegyed erdejében.

Minden levele mozdulatlan,
termése súlyától meghajol,
tudja: halni fog, mi most hamvas,
amit a hajnalfény kirajzol.

Megalázott szívekből sarjadt
s termi a halál gyümölcseit,
s erezetük rajzolatával
szétszórja fáradt leveleit.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.