Mi van mostanában...?

                                 (ki kell mondani)


Gyerekkoromban jóval alacsonyabb
voltam, mint ma, és jóval közelebb
voltam a bogarakhoz is.
Imádtam figyelni őket, tudtam a nevüket,
hogy melyikük a nőstény, a hím,
mennyit és hogyan élnek,
és ez hosszú évek óta most jutott
először eszembe. Közben elfelejtettem
sok mindent, a nevüket is,
bár egy-kettőre még emlékszem,
(csere, szarvas, krumpli, büdös, ganajtúró,
meg a hős, a cincér, most így hirtelen)
de semmi különlegesre. Arra a piros alapon
fekete kitinesre sem, amit az előbb vettem észre
és figyeltem pár percig,
hogyan tornázik a fűszálak közt.
Egyikről a másikra.
Talán, még mikor csak 2-3 éves voltam,
rajtuk keresztül tanultam meg a halált,
amikor a megfigyelés végén – ebéd –
agyonnyomtam egyet-kettőt, hogy
véget vessek nekem szánt műsoruknak;
hogy ne menjenek sehova.
Már rémlik is, ahogy jóllakottan szaladok
vissza játszani valamelyikükhöz,
remélve-tudva, hogy még ott van,
de nem sejtve, hogy már nem mozog
többé, már nincs rajta mit figyelni.

Aztán, ahogy az előbb kinn figyeltem
– a régi, baráti érdeklődéssel, minek
emlékét most fedeztem fel újra magamban –,
az jutott eszembe, hogy eszembe sem jutott
eltaposni, undorodni..., bármi.

Vasárnap, este hét után - az esküvőnk másnapján -
elvesztettük

tizenpár boldog hét
és kegyetlen óra után.


És most kérdeném, csak úgy magamtól,
(Istentől?)
mert olyan régóta már,
hogy:

Mi van mostanában a bogarakkal?
(A fejemben. Ott minden megvár.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.