Werther

Ülsz, mint Weimarban az ősz,
kopottbarna nagykabátban.
Előtted hever, ami hátravan:
papír, név, üzenet; s egy revolver
csöve a szádban.
Nyitva van az ablak, és vadlovai
a fagynak nyargalnak át testeden.
És fürdővárosok csendje hömpölyög,
s mint hangyaboly szétárad
benned a tehetetlen utálat;
sorra veszed miért, miért ne,
és rájössz, mielőtt összerogysz
egy számadat előtt, hogy kiszámítható
a fájdalom egy szombat délelőtt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mûhely, 2009/4