Temetés után
A szemeimmel kapaszkodom.
Hogy hinni tudjam a Láthatatlant,
- látnom kell!
Igaz tekintetet, egyenes hátat
az emberi teljességet, a végtelent
Hogy el tudjam viselni a koporsót, a szemfödelet,
zaját a gyalulatlan deszkára hulló,
sárszínű, földszagú rögöknek
- hinnem kell!
De elfáradtam már.
Egészen elgyengültem,
egyre csak nő minden veszteségem.
A fekete köpeny gallérját fújja a szél
Fehér hajú Tanító, előttem áll, imát mond a sírgödörnél
A szemeimmel kapaszkodom
és látok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
