Fürdés közben

Nagy
hullámzó
habzó kiábrándulásban
fekszem
egy zöldszínű kádban,
és almaillat ölel
helyetted.
Most
zöld minden.
De nem változott semmi:
Mint a régi lilás hipermangán
előtt és után
nők tucatjai,
úgy remélem én is, hogy
nem lesz gyümölcse
az istenektől és tőled lopott szerelmemnek.
Mert másnak adtam a testem
helyette
és
helyetted.
A csend
Úgy nőtt közöttünk, mint ölemben a vágy
Elutaztál, és én nem hívtalak
De bármerre mentem, akárhová néztem
mindig Téged láttalak
Akarlak. Akartalak
Míg aztán dalszövegeket írtam már, nem is verseket,
és amit nekem súgtak (odafentről), azt is mind más álmodta meg.
Végül nem maradt csak egy csutka,
kevés, lerágott tudás,
megemésztett gyönyör
önmagam
helyett,
na meg az öngyilkos ösztön, hogy:
Még mindig kereslek

Fekszem egy
zöldszínű kádban,
almaillat ölel.
Kihűlt a víz. Fázom.
Várlak.
Mindenkiben

Téged
  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.