öreg már
megkérgesedik rajta a napfény
megkérgesednek rajta a tekintetek
ráncot vet tenyérforma ráncot
a rátévedt simogatás
öreg már
nem hiszi bárhol bárki is várná
szikkadt mosolyában vakon
kotorászik az önzés vedlett
kabátján vacsora maradéka zsebében
dohánypor közé gyűrt telefonszám
öreg már
avasodik nadrágján a múltja
konok menedéke a kert este
a tévé és
ha hold süti arcát éjjel
már nincs
rég nincs tőle buja álma
