Lépés

Ebben a szobában
ahol vagyok
csak falak vannak,
sehol ajtók, ablakok,
és úgy látszik
nincsenek kijáratok.
Aztán mégis.
Az egyik falon
ajtó nyílik
látom,
s előttem
a tér.
Itt
sem magasság
sem mélység nincsen
csak levegőég  
a csupasz, tiszta,
felhőtlen kékség.
Kiléphetek?
Szállni nem tudok!
De az is csak emberi
hogy azon nyomban
szárnyakra gondolok.
Mert ez itt nem az ég
nem is magasság,
és nem mélység,
csak maga
a Lét
és itt
nem kell sem repülni
sem járni tudni
elég
ha belépsz
majd lélegzel
és
létezel

Bemehetek?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.