Ápoló nélkül


Beszálltam.
Csak egy állvány volt bent.
A lift megremegett.
Megállt.
Nyomkodtam a gombokat.
A számok összemosódtak.
Mint én a sarokban.
Láttam.
Stukkók vigyorogtak rám.
Beindult a lift.
Emelkedtem.
Nem lehet, hogy ilyen méltatlan halok meg.
Megint zökkentünk.
Csúsztam lefelé.
Folyt rólam a verejték.
És a vizeletemben ültem.
Gyógyszerszagban üvegdarabok.
Infúziós lé is folyt.
Tenyeremen kristályminták.

Gombokból kezek nőttek.
Csüngtek, de nem értem el egyiket sem.
Kinyílt az ajtó.
Kerekesszékben egy néni mosolygott.
Ölébe estem.
Azt mondják,
a földszinten, a kanapén élesztettek újjá.
Az öreg hölgy mindezt nem tudta,
csak szerette látni a fénylő gombokat.

Egy hét múlva megkaptam a választ.
Nem alkalmaztak az öregek otthonában.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.