Vallomás

Életem álmodom
álmaim érzelem
szőtte dacoltam a
képzelet érveivel
mámorom üldözi a
téli fagy és ecsetem
kergeti a nap a
másnap olyan közel

Egyszeri alkalam
szólni szerelmesen
súgva a holnapom
nélküled ékezetet
hátrahagyó kutya ( tej )
szár koszorú fejemen
míg veled ott az az
ékezet édesem

És ha a nappalom
bársonyos éjjele
jönne dadogva az
ágyam elé legyen
ott az a nő kinek
kétkeze énemet
ismeri végtelen a
pillanat így ha ölel





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.