csontváz asszonyhoz
Nem tudom terád mióta vártam.
Falatnyi bőr vagy Isten-kabátban.
Éber szemed cirógatott.
A mindenség elhallgatott.
Húsodban járt ÉletHalálÉlet.
Ott már nincs szó. Nincsenek képek.
Zuhantam. Beléd. Magamba.
Zuhantunk. De készakarva.
Nem volt loccsanás. Nem jött fájdalom.
Csak béke mozdulatlan vásznakon.
Nem volt föld, se tenger. Végtelen.
Hatalmas voltál és védtelen.
Összeütközött két félbevágott fegyver.
Már nem voltam sem állat, sem ember.
Azt hiszem, akkor megvakultam.
Láttam a vihart partokba hulltan.
A kormány kikötve. Bevont vitorla.
Kitépett farkasszőr csontokba fonva.
Kint csak kerítések. Bástyák.
Bent megállt idő. Ha látnád.
Hallgatok, egyre csak hallgatok.
Tudom. A csöndemet hallgatod.
Egy csók sarjad bennem. Beszél. Susog.
Nincs irány, se ösvény. Feléd futok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
