ködben járok 2.

Hideg párától fénylik a járda
kidobott fenyőfák szegélyezik utam
szállodák üvegtábláin belesve
reggelihez megterített üres asztalokat
bámulok.

Nem számít,
Az utóbbi napokban filmet eszem.

A zöld Dunán jégtáblák ütköznek össze,
majd a híd pilléreinél kavargó örvény  
elsodorja őket egymás mellől
míg egy éber sirály őrzi táncukat.

A korlátba kapaszkodom.
Belém az utcalámpák
Életlen árnyék mögöttem
Messziről jött, azt mondják
élvetemetésről.

Fent felhők takarta csillagok
lent néptelen utcák
Névtelen ablakok
Füsttől roskadó asztalok.

Előttem halkléptű, hátizsákos fiú siet
egy másik a sarkon túl forró kávét
szorongat kezében  
s merészen végigmér,
cipőm, kócos hajam s ami közte van,
mintha látszanék.

Köd szivárog pórusaimból
Szétárad az utcákon
Felkúszik a falakra
S ott mohón téglákat zabál

a buszmegálló székén
cicus didereg
bundája tömött, gyönyörű,
szólítgatom, rám se hederít.

Csak sejthető vagyok,
Áttetsző idegen.
A köd lohol nyomomban
S utolér a hegyen.

Taxik suhannak el,
sudár, terebélyes fák
csupasz sziluettjei
kertekbe szórt sötét bástyák.

Félek.
Az ajtónál a köd lemarad.
bent csak hideg van.

De ő rázza a redőnyt
alulról a parkettát tépkedi.

szomjas
bent nincs fény, kint nincs ember
csak én.

várlak

szólíts meg
ragadj meg
vagy legalább tarts ki.
Mert ködben járok
még ha látszom is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.