Hazudni
Míg szemünk harcol a köddel,
kérlellek, ne küldj el,
fagy a talaj a lábam alatt
a csendes tóparton jéghártya roppan
vitánk is erősebb hangba robban
fáj az arcom, szégyenáztatta.
Elrohanjak, vissza se nézzek?
Nekimenjek a roppanó jégnek?
Belesápadok dühödbe, haragodba.
De beleájulok karodba.
Megkísért a gondolat, csak eressz már
De nem, akár magamtól is megyek, bár
talán egy szó, egy érintés megállít.
Hazugság a tavasz a szürke égen
Hazugság, mit ismertem már régen
Hazugság, hogy akarsz, s hogy nem
Hazugság még az is, hogy kétkedem,
S a hazugságainkkal kérkedem
Hazudni tudtunk. Csak szeretni nem.
(sztem csak dalszövegként működik)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
