acélcica

Eloldották mind a köteleket,
éjjel indultak a kikötőből
Matróz és idősebb Acélcica,
testén ott nyivákolt még a rozsda.
Iszap és sirálytoll a fedélzeten,
a rakomány úticélja rejtelem,
öt láda selyemhernyó és bársonykukac.
Vasmacska hálóinge csak szégyenkupac
kicsiny kabinban félig összegyűrve.
Ezüst csapot vert a hold az égre
fényes vére
tükörben ázott
vitorlákon lógott a vágy
beleharapott a tőke a tóba
a fiú a szóba
csókjától lett vörös a száj
azt mondta, vasmacskám, acélcicám
te húsod adod, én szíved veszem.

A fedélzeten
tűzbe hozták
vízbe dobták.
Rá emlékezem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.