A vadló

Meglátod, nézed órákon át,
Miként vágtat hegyen, völgyön át.
Észrevesz, s vágtatva célba vesz,
Rémülten várod most vajon mi lesz.
Elötted hirtelen megtorpan,
Gyomrod lüktet torkodban.

Először félve érinted meg,
Tőled véletlen ne riadjon meg.
Érintésből símogatás lesz,
Körbe Incandessence mámor vesz.
Ettől támad a gondolat,
Hogy megülöd e vadlovat.

Hátára ülsz, s ekkor hirtelen,
Levet onna, s feletted terem.
Fájdalmaddal nem törődve rohan el,
Találkozástokig hosszu idő telik el.
Ismét kínoz, s elvágtat,
Urrá lesz rajtad bú s bánat.

Egyszer azonban,
Megtörik a vadonban.
Ekkor teljesen eggyé váltok,
És a völgyben együtt szálltok.
Feljutva a hegy csúcsára,
Rálelsz a vadló titkára!

2003.01.05.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.