Mikor az asztalról
a váza
felemelkedik
és megindul feléd
körötted filozófiák
eszmék csillagrendszere
egy pillanat alatt
ködbe vész
hunyorítva
a röppálya ívét
figyeled
célponttá válva
egyetlen piros
pöttyé zsugorodsz
pedig szereted
a virágot
a világot is
kész vagy befogadni
csak ezt a vázát
tudnád feledni
és a törött ablakot
