Gyermekem...

Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ad apró dombocskát,
Imigyen alussza gyermekem álmát.

Ó, mily édes, mily tündér e gyermek,
Tudom, hisz' "mondják" idegen szemek.
Ha ébredezik, nem sír, vidáman nevet,
Gőgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet.

Szilaj kacaja zengi szobám teli,
Mert érzi, hogy vidám lesz mindenki.
Felül merészen, - körülnéz keresve,
Hogy babáit is álmukból ébressze.

Megcsókolom gyengéden, szelíden, mosolyog,
"Köszönöm, hisz' mindig Rád gondolok!"
Ezt olvasom tündéri szép szeméből,
Ő, született gyermekem, - életem reménye.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.