ölelj át menedéknek - mondtam - pedig
valahol már kutyahangon vinnyogott az éjszaka.
aztán sokáig nem kérdezte senki,
hogyan telnek a nyolcadik napok.
hiába, én mindig mindent elbarmolok.
a bocsánat kéréseket főleg.
és ami előtte...
meg ami utána...
nekem jó fülem sincs a hangokhoz,
se kutyám,
se menedékem.
viszont milyen régóta nézem
ahogyan a járdába vizeletcsík kapaszkodik...
