Csendcsoport

Csoportban állnak.
Egy arc, egy név, egy kéz:
az elmulasztottak mozaikja.
Ott vagy te is egy régi lehetőségbe
hasítva, és minden,
ami lehetett volna:
ölbenülés, vasárnap,
szex, jókedv, ölelkező szomszédházak.
Mint megrongált
szobor – foszladozó múzsa,
vékonyka felejtéspapírba csomagolva,
durván faragva te is ott állsz bennem
valamiért ledönthetetlen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.