Rém szûk trikó

Úgy lepett el szűk trikóm, a sötétség,
- e holdkóros aludni nem hagyott-,
mellemre ült, szokás szerint, a kétség,
s véznább lidérceimmel vallatott.
Fülig ért a szám, míg a vetett ágyban,
egy átkos nótát dúdolt részegen.
Józanabb voltam, mint különben vártam,
és ridegebb, mint bármely értelem.

Tanult cigányként vetem kerítésre
titkaim, s mit rejtek még: fojtogat.
Mert volt, akadt, ki bajomat megértse,
zsinórunk mégis elnyűtt, elszakadt.
Nem haragszom: nem sikerül szeretni,
de vágyom rád, bolondos kisgyerek.
Van hitem, rajongásom, de mennyi
ötlet, terv kell még, hogy ne sértselek?

A ragaszkodás indulata hajt még,
mint ugrálókötél a gyermeket.
Megszültelek az elmúlt éjszakán, és
beléd rúgok, így játszódom veled.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -