Leült

Mellém ült a csend
épp beszéltem
csak ült
áthatóan nézett
gondoltam megszólítom
mondja el
az összes titkot
mi választ szét s kapcsol
veled
hányszor kötöttünk
csomót vad nyelvünkre
már minden okot feledve
vagy egymás szavába vágva
választ keresve (mindig)
ugyanarra a ki nem mondott
kérdésre
hosszú éjjelek
néma nappalok
sűrűsödött az idő
tudtuk vihar lesz
vagy viharos szeretkezés
de robbanás mindenképp
csak itt ül
ártatlan arccal
mint
egy
váratlan vendég
kinek fogalma sincs
mibe keveredett
kissé zavart de
mindenképp bizonytalan
ó hogy fulladtál volna meg
minden bennünk rekedt
szótól
fájón elhallgatott
gondolattól
annyi ki nem mondott
szeretlektől
hirtelen hozzámhajol
alkohol szaga van érzem
sokatmondón kacsint
van egy cigid lelkem?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.