megfordítani valamit

talán el lehet viselni. hogy egyre idegenebb az arc.
vagy harminc, de megszámlálhatatlan év után megszűnik.
üvegszilánkok törlik el, és pontos, tévedhetetlen kések.

egy te, aki mégsem te, hadat üzen neked és arcod
helyének. fázni kezdesz, mint aki nem mehet haza
az első hóesésben, mert valaki letükrözte az otthonát.

anya, tudtad, hogy rám még mindig vigyázni kell,
mondod. errefelé zölden hol világít vészkijárat.
a tükörben maradt egy nem igazán kedves, nemtelen lény,
aki vonások és ráncok nélküli. visszafordíthatatlan.
futni sem hagyja a tudat, hogy nem hiszi,
hanem éli, hogy a virágzás hozzá el nem ér.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.