Kishatárban
Tán Csontváry, ha sírt, látott ilyen fákat,
mint kik most odalenn kerülik a házat:
puszta szemük nyirkos, pedig, mondják nyár van:
íly pofával csöröghetnék mind ott fenn a Várban,
mint a gyászmagyarok. Heten, olcsó lelkek,
kik Ausburgból bőrt, itthon bolhát nyertek...
együtt. Együtt? Az igazság csak Istennél.
Lám, nélküle Te is csak zörgő levél lennél.
Vagy tán azok vagyunk mind, élve születettek:
minden kedves szóra nyíló lágy virágkelyhek,
kik nézünk fákat értetlen, nagy, emberi szemmel,
s csak Jézus van köztünk tele hű szerelemmel.
Be kéne fejezni ezt a verset, valami
széppel, jóval, igazzal - mit elmondani
nem lehet, de olvasni képes az értelem:
Fáradt vagyok s vírus van a gépemen.
16:49 2009.05.29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
