Vannak napok
mikor nem lenne
szabad gondolkodni
ha már hálni is csak
csoszogva jár
a lélek
s agyadban a vattacsomó
hatalmasodik
pupillád hiába tágul
több fényt be nem ereszt
az élet is megáll
némán szalutál
és hiába keltél fel reggel
tested is elhagyta szobád
akár dolgozhatsz is
de kerülöd hogy bárki
a szemedbe nézzen
mert még valóban meglát
ja azt az űrt mi fekete lyukként
magába zárt
