... de sosem lettek

Hogy értelmet adjak a napnak piros karikát festettem köré,
megtiltottam a páromnak, hogy dolgozni kezdjen helyettem,
leszedtem a ruhát a szárítóról, külön a szűzi fehéret,
miközben öltözésre készre hajtogattam a feketéket.
Ma piros karikát festettem a nap köré.
Egyik szememet becsukva hunyorítok, fél kezemben
ecsetet emelek a magasba, nyelvemet kinyújtva koncentrálok,
hogy elérjem, hátha mégiscsak jobb lett volna narancssárgán,
akkor talán semmi sem lenne tiltva, korlátozva, mint a
szétválogatott tiszta ruhák, amik mindig is rózsaszínűek
szerettek volna lenni, de sosem lettek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.