az önkéntelen múzsa

nem húroz már se íjat, se hangszert.
vajon milyen lesz a sosem volt "velünk"
nélkül ez a város? létre nem jött bartel-
szerződésünk tárgya felporzik, majd elül

az is. mint a lélek-gyilkos madrigálok
hangja. (Claudio tudta jól a leckét.
Ő is halott már.) s halott képernyőkről
ápdételem én is magam majd, de most még

olyan szörnyen szép és napról napra úgy fáj,
ahogy írtózva még tudni sem akarod, én
miket építek és mit áldozok fel -már
semmikről fecsegve- dacos oltárodon.

ajánlás:

jó Hercegnőm, már csak egy szóra, hogy tudjad:
ha tudnék még bárkit, ki így ismerhetett,
vagy ismerném magam, hát, most elidőznék
hosszan a kapcsolat törlése gomb felett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.