Egy vak utazó
eléggé összekuszált
szemébe néztem
míg beszélt hozzám
végig
direkt
a szemébe
néztem
pontosan bele
de nem láttam mást
csak két hatalmas kutat
bár vonz a mélység
most mégis
kéne egy emlék
egy mozdulat
mi elfedi
a meghatározhatatlan ürességet
mely újra és újra magába ránt
te nem is figyelsz rám
szólt
és ott maradtam
a kút szélén
szomjan haltan