Kolozsvári Némafilmes Ablakok

A hős, ha van, az úgy vedel mint rőt orrú iszákos
   megjárja szép sorjában bűz és tenger útjait
és néha üres sanzsanokra fújja rá a pátoszt
   itt felettébb gyorsan peregne most a kép, mi hit
   beszúrogatja ő ha rá adódik alkalom
beszúrja feszt keménykötésű ornamentikáit
   egy ujj, egy könyv, egy láb, minek ha kell behódolog
és néhány fürdőben lefüggő cédulája felnyit

Ösvényeket s a ház üres szobáin átmasíroz
   ki farkas lesz, ki juh, legyen, ki terrorista, stimmt
ki Jeromos, ki házaló, ki Bosch-kedélyű orvos
   eligazodva így legyúrja kávéházait
   a torkokon, citadellák meg fényhomlokzatok
hát egyesek nem látnak látva szédítőnek semmit
   morogja presziőzen öltönyébe itt meg ott
morogja míg lehet, de hogyha nem lehetne, úgy is

A hős, ha bír e versnek hőse lenni, rőt iszákos
   a lepedőn a füst s a folt az egyre menne itt
de tán ideje már komolyba kenni át a dolgot
   amint az ordasunk, ha mélyre nyújtja karmait
   mindegy, hogy mit, csak szüntelen kaparja rá a koszt
kikezd s bekezd az ódon óra jambusokba fogni
   de nem megy, támolyog ma minden hős és mellékfos
mi is a tárgy, mi is a tárgy, az aragáz, maníros anziksz

A tél aduzza át magát a suttogós szobákon
   a konyha csempéin belép a képzelet megint
a téma enyhe tréma, délelőtti findzsa-otthon
   és túltesz amin túl tehet e tompa fényű hit
   hunyorgunk bús bogárszemekkel implicit-fokon
a titkok, mondja hősünk s ezt meg azt még elmeséli
   körben cikáznak zsírdús hattyúk barna zacc-tavon
s belémosoly'g a mennybe pár talány, zenész s a verkli

Ül víz és bor, szép rendben összefér a szobasarkon
   siklik a szél a szőnyegen, mind pánsípok, kocsik
hangját behozza épp, hogy aztán odaát lopózzon
   a nappaliba futva átcsúszik majd föltekint
   a lámpák, csöndkirályok, pár affér és tárlatok
a telefonba röpke hang beszól, alélt, de földi
   ó, édesem, te geci, megcsaltál megint te ott
s e nyűtt tirádát bíró hős csak bámul morcosan, ki

Itt macskakő volt, színes karimák és olvadások
   egy akt, egy csendélet szele s a hermeneutik'
a frissen meszelt fal mentén belép az intermezzo
   bedugnak egy csodát ha ő, a Fej megengedi
   a kolozsvári némafilmek, karcsú hajlatok
a reggelik, a kávé, jazz s a véredények, fáslik
   dobog a szív s ha adva, felnyit minden ablakot
egy énekes, vagy bolha, bárki csöppnyi más, leinti





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Helikon, 07.04.25.