csak sírnom kellett volna
jó este volt és mi
és nemszerettükegymást
észre sem vetted pedig
a lábadnál hasalt amikor benyitottam
előbb a padlót ette meg
aztán a színeket
egyre hízott és egyre csak evett
később
már öltözködve
felcsattantam valami semmiség miatt
inkább ez az acélvillanás
tisztán láttam
átimbolyogtam az omladó szobán
kint már a torkomig ért
csak sírnom kellett volna
és visszahőköl de mosolyogtam
fölmosolyogtam
rád
sorra nagy barna ajtók
csukódnak nyílnak nyílnak csukódnak
bennem
de erre nem jó gondolni inkább
ha már elkerülhetetlen a létezés
mondjuk hogy
mondjuk hogy lépés vagyok
lépés igékké tisztulnak a fogalmak
lépés nincs közeledemtávolodom
lépés lépés lépés
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Palócföld, 1999.
Kötetben: Egy asszony monológja (Salgótarján,, 2007.)
Kiadó: BBMK
