Félig
Reggel lüktet a redőnyön át
Kábultan ébrednek kint a fák
Virágillat nyomja torkom
Néhány szavad benne hordom
Tavaszt vártam, levetkőzött
Nyártestével rég legyőzött
Fél kézzel már odaadtam
Másikkal még kapaszkodtam
Fél lábbal benned jártam
Egyszer még hazataláltam
Félig nyárban fázom éjjel
Elindultál s nem jöttél el
Nyújtózkodtál, mint egy macska
Bőröd félig megmutatva
Addig vártam, amíg csak ment
S elmondtam már majdnem mindent
Bent vagyok vad, kint nem szabad
Még egy mondat, annyi maradt
csak félig hagyd, félig engedj,
aztán úgyis visszafekszek.
Nem tudtam én soha járni
Elfelejtettél megállni
Egyszer félig átöleltél
Félig nyárban körtét ettél.
Ha elfogyna épp, egészen
Ha most tél lenne az őszben
Ha más lennék, csak félig
Szeretnélek. Végig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
