Kincs
Édesanyám maradj velem,ha kérlek,
őrizz engem, oly sokszor félek,
vigyázod e minden egyes lépésemet,
amíg a föld utam végén be nem temet?
Azt kérted csak ember legyek,
a világon bárhová is megyek,
de a világ túl mostoha,
utam nem felejtem többé soha.
Fehér galamb száll a házra,
Édesanyám az ég megáldja,
bánatának szelek szárnyán jött a híre,
jól tudom, hogy énmiattam fáj a szíve.
Élet kincse, sok szép szava,
nem fogadtam meg soha,
megfogadnám, de már késő,
hull a könnyem, mint a záporeső.
Bujdosok az élet rengetegében,
mint egy kiskanál a kávéscsészében,
így ragadtam az egyedüllétben,
egy erős feketében.
Álmodok egy olyan életről, mi nincs összetörve,
oly sok éve körbe meg körbe,
csak járom egyedül utam, sorsom,
de mikor minden veszne, érzem szerető családom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
