gubancos dalok
a BKVbuszon egy összehányt
ember mögé ültem – mert elsőre nem
tudni azt: kik közé kerülsz.
nem akartam leszállni...
így is késésben voltam – mindenünnét elkések.
meg aztán a másik buszon ki garantálja
a kulturált, kényelmes utazást.
az mp3 zsinórjába merültem
reménytelen bogozásba kezdve.
nem engedhetem meg magamnak
hogy a rendezetlen madzagok
olyan képet sugározzanak rólam, mint
aki hányaveti nemtörődöm.
az olyanok – olyanok, mint a
vétkes könnyelmű hitel.
soha. nem, nem sohasem engedhetném meg magamnak
de.. valami külső segítséggel: összegubancoltam a dalt.
és nem volt rossz.
sőt, mára néhány számot csak így hallgatok.
ezek lettek az igaziak:
a gubancos dalok. csángoangolul.
olyanok, mint a nagy, magyar kiló...a kilós álmok.
valószínű nincs összefüggés
de a rendszerváltozás óta zúg a fülem.
igaz, azóta használok fejhallgatós ketyeréket.
elmerít a basszus-monoton-szinkópa
a hangsúlyos és hangsúlytalan annyira
lényegtelenné válik – szinte mindegy
hol vagyok...
lehetnék megint a rendszerváltozás idején.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.