PMS – egy bûnrossz nemvers (csödönek szeretettel)

én csak egy nő vagyok
egy második
visszatükröződés, korcs kis epigon
szemtelenül belenézni sem tudok
nemhogy gondolni
de ha mégis, akkor bociboci
bocsánat, hogy így szemérmetlenül mindenki előtt
de nem tudom máshogy csinálni.
most mi van?
regényhősökkel sem ciki
ő meg ha átver, akkor is igazi ember

nevetni bűn, hogyha sírni kell
de a sírás olyan nevetséges dolog
mostanság folyton sírok
ha néha nem
akkor azon nevetek
hogy sírni mennyire szánalmas.
mindig mindenért azt hiszem
én vagyok a felelős
és persze soha semmiért
nem vagyok felelősségre vonható.
csödö
te 22 évesen, 17 centivel
az apám lehetnél akkor is, ha nem
alig ismertem jobban, mint téged
mégis szerettem
ezt nincs értelme méricskélni.
de most akkor tényleg adoptálnál?
ő azt tette, amit te mondtál
úgyhogy jó volna már
ha még egy kurva szót szólnál
de ha már elkezdtem, befejezem.
nagyon elfáradtam
megint kurvát csináltam magamból
sosem lehet elég korán kezdeni
én folyton csak elkések
és hibás vagyok akkor is, ha nem
apámat se tudtam megmenteni.
megverem a herélt macskámat is
mért nem hagy békén
téged is meg foglak
ha tudlak
ha idetolod a képedet
gyáva kis féreg, te!
azt hiszem beteg vagyok kicsit
jó volna, ha már lehetne
izzadva felfelé mászni
az jól kiviszi a szart az emberből
a friss levegő
azt hiszem kezdem végleg elveszíteni
(tudom hogy nem, de mintha tényleg)
hogy ki kicsoda
néha próbálok úgycsinálni
de egyre kevesebb embert ismerek már fel
valahogy mindenki én vagyok
és én nem nagyon vagyok
csak más, azaz más vagyok
majdnem ugyanaz
az anyám és az apám főleg
de bárki, tényleg, bárki
akire bárhogyan
emlékezhetek.
jó volna, ha valaki fogná a kezem
és mondaná, hogy nem fogok megőrülni
vagy legalább
ő is megőrülne velem
akkor nem érezném magam
olyan kibaszott egyedül.
csak a valóság és én.
de inkább csak én.
csak néha vagyok valóságos, de a valóság szinte
mindig énes, noha váltakozó előjellel.

de te ne merészeld soha többé
azt mondani
amit akkor
beszéljünk meg inkább valami jelet
jó?
mondd azt, hogy mami nagyon fáj
és kacsints
„vagy valami ilyesmi, vagy valami ilyesmi
szép szavak” satöbbi.
érteni fogom
de fogalmam sincs
mit fogok csinálni
az ilyesmivel nem lehet kalkulálni
mit tehet ilyenkor bárki
leginkább bármit
jaj
de gyorsan
rögtön, nehogy elkéssünk
elkésni nagy baj
akkor is, ha sosem lehet
elég korán érkezni
és én már 10 napja
több mint 25 éve
csak várok
meg tudod nekem bocsátani?
és azt, hogy a mocskos nyelvemmel
összekentem fényességes világodat?
hogy eltakartam néhány pillanatra a napot?
nem én akartam, hidd el, tényleg nem én.

veszélyes ragály vagyok
ezért ritkán érintkezek
csak abban bízhatok
hogy ha megfelelő dózisban adagolom magam
az emberi szervezet immunissá válik
kártékony hatásaimra.
olyan gyorsan történt minden
már nem tudtam védekezni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.