Élethordó

[Orrba-szájba tömöd
magadba a kexet,
nyálszagra gerjedsz
míg meghasadsz.

A hasadékon át kibújsz,
nem kexet, húst kivánsz
orrba-szájba tömni magadba,
egyre többet, mindenhova.]

Hurkaszállító Tököltő
furgonjával korogva fékezett
hurkát lengetett, véreset:
- Bevágom, az angyalát!

A mi Leányunk a gáton
magán kívül: - Én emberem!
Vágjuk be mind, angyalom!

Tököltő pengelengetés helyett
nyegle nyelvpengetésbe kezd:
- Még túl nagy a rakomány,
ennyit ne kívánj betömni, te Lány!
Szállítmányomat szétosztom,
körbehordom véres kardom,
neked adom, ami marad.
E jutalmat ne vesd meg!

Leányunk kissé meging, émelyeg.
- Az a sok kex! - legyint.
- Napi betevő helyett
Tököltő is csak szépet tett
nem hurkát, duzzadó életet
nem vetett, csak szemet.
Böjtölünk Húsvétig.

Könnycseppet morzsol és sóhajtozik,
de ha már kint jár:
két háztömbnyit akár
tűsarkúban is eltipeg
a Kex- és Ostyagyárig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.