| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
K. László Szilvia
Kedvesemnek
Egy viharos szerelem
álommá tud válni,
a keserű ébredés
bántóan tud fájni.
Megtörtént ez velünk is,
kábán néztünk körbe.
Azt reméltük más embert
látunk a tükörbe.
Észrevettem Benned is
minden hibát, rosszat,
ráadásul magamat
éreztem gonosznak.
Menekülni akartam,
szabadulni Tőled,
úgy éreztem nem kell már
semmi sem Belőled.
Aztán új nap virradt,
felébredtem én is,
úgy gondoltam akkor
próbáljuk meg, mégis.
El kellett fogadnom:
múlandó az élet.
Meg kellett tanulnom:
elfogadni Téged.
Meg kellett értenem:
ilyen ez a világ.
Meg kellett fejtenem:
minden egyes vitát.
Sikerül-e nekünk,
egyszer majd kiderül...
Azt hiszem ki gyáva,
inkább elmenekül.
Legyünk hát erősek,
legyünk mi a bátrak!
Próbálj megérteni,
akkor is, ha fájlak...
Igenis, mutassunk példát a világnak!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|
|