Kacsák

az anya költ az apa óvón cirkál
fölöttük felhő: órjás karfiol
arrébb vonul vele a rózsaszín tál
kutyapanasz vonít fel valahol
ajtó csukódik rossz vason forgva
az este jő különben semmi nesz -
miféle ösztön adhatott hírt róla
hogy itt a stégen biztonsága lesz
hogy itt e pőre deszkán ahogy érzi
ha tátott csőrrel újra rajta ül:
a mészfalat a nap még jobban éri
és dolgozik az élet ott belül
s főleg milyen meggyőződés vezette
hogy itt e vakmerő emberközel
s e nép kik itt lármázunk minden este
kisded családját nem pusztítja el -
szél jön: forró pihéit szertehordja
lázas kis melle pumpál szüntelen
"jól van mama" a hangom lefojtva
"nincs mitől félned" súgom elvtelen






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Jelenkor, 2003.09.