A szerelemhez

Állandóan lesben áll.
Nem kérdez, csak lecsap.
Hiába futsz megtalál.
Váratlanul elkap.

Kínok- kínját, lüktető
vad érzések vágyát
gyúrta bé a Teremtő
- élvezvén a lángját.

Azért adta Ádámnak,
Évát oly szívesen
- Mert érezte vágyának
magányát odafenn.

-Édene közepére
tudásfát állított,
de az ága végére,
egy almát lógatott.

-Az önzetlenség ízét
akkor ismerte meg:
mikor látta gyümölcsét
megosztva odalenn.

-Megkapták az értelmet
mindketten: érezték.
Ám- hosszú évek mellett
ezt elfelejtették.

-Az érzelem lángjai
hogyha elapadnak,
a megértés magvai
kell, hogy csírázzanak.

Férfi és nő mindkettő
csodás teremtmények.
A szerelem éltető,
vagy pokolra kerget.

-Ha szabad vagy, egyedül,
s mindent megtehetsz:
A boldogság elkerül,
mert lelkedben szenvedsz.

Ha az Isten italát
egyformán szomjazzuk:
A keserűség csuprát
nem kell felhajtanunk.

-Most szellem harcról beszélsz:
Te- botor halandó
-ezer életről regélsz
-mert nem tanulható!

Váratlanul megtalál.
Hiába futsz- elkap.
Állandóan lesben áll,
nem kérdez- csak lecsap.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.