Csak
Nem lettem költő, sem prédikátor.
Miért vagyok mégis szólani bátor?
Jöhetnék bár, mint a nyári zápor,
akit aztán elnyel a sikátor,
ám jövök én, mint dalos madárka,
kinek hangját nem rekeszti zárka,
mint csorgó víz, ha keskeny az árka,
keresi az utat a világba.
Létemből kalapálom a jogot,
fehér papírra sütni bilyogot.
S ki merésznek ítéli e hangot,
tudom, félreveri a harangot.
/A történelem peremén állok,
nem szédítenek csalóka álmok.
Világvégével riogat látnok,
körülöttünk ízzik a zsarátnok./
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
