Erõtér

…és visszanyúl a kéz, mégis…
szanaszét-álomban hagyott
esőverte platánok
bólogatnak
a szeptemberi csillagsüvöltés alatt…
a láb újra
ritka, lopott órákba gázol;
tenyérbe simulnak emlék-kalászok:
újra érzett hajad, illatod
erőterében
szívem mantrája csendesül.
a morzsa-tegnapok
- mint útra éhes acélküllők -
belém forognak…
várni érkeztem, amíg
szemed bennem minden
civilizált modort
lekaszál;
téged
rettenetes-meztelen lélekkel
küldött nézni Isten
egészen amíg a hajnali kutyák
fel nem verik membrán-álmomat...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.