Sötét sarok - 2. verzió

Van egy sarok
ahol fázom
engedj közel
alig látom

szégyenjárta
senki földje
kiszáradt fák
összedőlve

köztük fekszem.
Élek. Mégsem.
Húsból vágott
titkom védem.

Eljött a nap
eljött értem
kedden este
téli szélben

avar takar
sötét van itt
így is hallom
sikoltozik

közel érzem
csontokat rág
démonszeme
bőrömig lát

fölém mászik
szikár teste
hozzám hajol
hideg keze


megérintett
üvöltenék
hívnám őket
üvöltenék

farkasaim
kiszögezve
kerítésen
lógó testek

Méreg folyt szét
ereimben.
Fák közt fekszem
Élek. Mégsem.

Van egy sarok
sötét, hideg.
Oldozzál el
amíg lehet

virrasztani
sebek felett.
Virrasztottál
már eleget?

adj egy rongyot
jó ecetet
lemosni a
rettenetet

rúgjál hátra
köpjél végre
ordítsál a
föld fülébe

iszonyatom
szétharapom
csontjaimat
helyrerakom

kerítését
tépjük széjjel
a kidőlt fáit
égessük el

farkasaim
hazatérnek
a fák ismét az
égig érnek

van egy sarok
sötét vadon
felmordulok
s elfoglalom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.